Túrabeszámoló - 4. MZ Klub túra - Mecsek túra

/ 2005.09.10-11 /

Az északi és a nyugati országrész után éppen elérkezettnek láttuk az idõt, hogy felderítsük és kék füsttel beborítsuk Dél-Magyarország lankáit is, tehát utunk a Mecsek vadregényes tájaira vezetett. Két chapter jött létre, a pesti, és a Kelet-Magyarország Középfölde csapat, de voltak még néhányan, akik útközben csatlakoztak.

A keleti banda már kora reggel Egerbõl indult, fokozatosan bõvült, és Kecskemét városában lett teljes, azaz 8 motorkerékpár volt jelen: Bluerider; Devil; GiXXXer; GrafUr; NagyOsi; MUZulmán; Rorik; Samee. Közel egy órás késéssel indultunk meg, amikor már Dunaföldváron lett volna a helyünk, ráadásképp az utunkat mûszaki problémák nehezítették, elõször nekem eltömõdött a benzincsapom, de tartalékállással tudtam utána jönni, majd NagyOsinak, azaz Grafur apukájának induláskor beesett a gyújtáskapcsolója Így a megbeszélt 11 óra helyett csak fél 1 körül értünk oda, ahol a többiek már másfél órája vártak ránk. Õk voltak: Bambi; Pet2; Pocok; Raki; Rock; Semi; Szeloka; z25z; Zsandatara. Üdvözlés, ismerkedés, és tankolás után indultunk neki a távnak. Ekkor még sütött a nap, és langyos szél lengedezett, de már a felhõk egyre bizonytalanabb képet vetítettek elénk. Nem is kellett sokat várni az égi áldásra, ezért egy be nem tervezett esõruhafevevõs megállást iktattunk be valahol Paks és Szekszárd között, majd jó pár kilométer múlva már újra elõbukkant a nap, esõnek nyoma sem volt, így elsõ uticélunk, Mohács elõtt 21 km-rel megálltunk Dunaszekcsõn, ahol kinyújtózkodtunk, és többen levették a ruhát.

Rosszul tették! Még el sem értük Mohácsot, és szent Péter újra megnyitotta a csapot, jobban, mint aznap bármikor, de a 17 motor, és lovasaik tántoríthatatlanul törtek elõre az elsõ program színhelye felé, mint 479 éve a törökök tették ugyanitt ugyanezt. Emiatt a Mohácsi Történelmi Emlékhelyet már nem tekintették meg mindannyian, az esõt nagyon nem kedvelõk még idõ elõtt elindultak a kempingbe. Szerencsére kedvezményesen bejutottak a kíváncsiak (én addig a motorokra vigyáztam). A csatadomb megtekintése nagyrészt már esõmentesen zajlott,  harsogó zöld fû, és a majd 500 éves síremlékek és kopjafák lenyûgözõ látványa szerintem mindenkinek tetszett, csak a szúnyogok mennyisége volt túl kellemetlen, de szerencsémre a motorokat messze elkerülték ezek a vérszívó bestiák.Ezután Pécs felé vettük az irányt, azaz csak szerettük volna, de sajnos egy keresztezõdésben rossz felé fordultunk, és ezt már csak a horvát határtól néhány kilométerre vettük észre. Sikerült megtalálnunk a helyes irányt ugyan, de a gépek nem igazán akartak arra menni, és elérkeztünk a nap legmeghatározóbb részéhez, a folyamatos szereléshez. Nem mentünk talán 500 métert sem, és Rorik motorja megmakacsolta magát, nem akart szikrázni. Gyújtásállítás, gyertyacsere megtörtént, folytattuk utunkat, vagy 5 percig. Ekkor újfent felütötte fejét eme probléma, de sikerült orvosolni, így eljutottunk az elsõ kanyarig, ahol megint eme hibajelenséggel voltunk kénytelenek megállni.

Ekkor már elõkerültek az indikátorórák, hézagmérõk, és minden egyéb szerszám, a motor nagy nehezen beindult. Végre tudtunk haladni, de még mielõtt a motorok bemelegedtek volna, beállt közénk egy traktor! Vagy mi? Hoppá! Hát nem leesett a kipufogóm. Visszahelyeztük, megtéptük a csavarokat, és továbbálltunk. Sajnos ez az etap is igen rövidre sikeredett, Rorik gépe már negyedjére állt meg, tehát pontosabb diagnózisra volt szükség. Mint kiderült, a sok leállásnak nem a gyújtás volt az okozója, vagy legalábbis nem csak az, hanem a vegytiszta benzin, mely eltömítette a benzincsapot. Eközben MUZulmán elõresietett, hogy szóljon az elöl haladóknak az újabb boxkiállásról, és a sietség hevében egy kanyarban közeli kapcsolatba került az igen csúszós aszfalttal, de hálistennek sem neki, sem a motorjának nem történt komolyabb baja. Eközben volt lehetõség táplálkozni, hiszen az  MZ-Box épp egy kis falusi boltocska elõtt állt fel. Nagyszerviz után a folyamatos haladásban reménykedve ültünk a motorokra, de ahogy elértük Villányt, megint szerelésre volt szükség. Bluerider hátasának elhalálozott a töltése, és megoldásképp akkumlátorcserére került sor, de 6 voltosból nem volt nagy választék, így Pet2 ajánlotta fel a sajátját, mivel az õ gépének jó volt a töltése.

A csere után viszont az övé nem akart indulni, így hosszas tologatás után csak bebikázással sikerült életet lehelni bele. Így tettünk meg a Kislippó-Magyarbóly-Villány közötti 10 km-t jó 3 óra alatt. Ekkor már teljesen besötétedett, Blueriderrel Zsandi osztotta meg fényét, és néha én. 9 óra elõtt értük el Pécset, ahol elõször a buszpályaudvart kerestük fel, ugyanis Rock barátnõje kettõ helyett 6 keréken érkezett. Következhet a hipermarket, nagybevásárlás élelembõl, és italból. Itt már több órája vártak ránk: b.jankó; Robi; Pusztítóferi; Predator. Természetesen nem maradhatott el itt sem a szerviz, de szerencsére ezzel már nem vesztettünk idõt, közvetlenül a Tesco elõtt dobta le a motorom a láncot, így míg a többiek vásároltak, én motort szereltem. És végre elindultunk Orfû, a kemping felé Massino autóját követve, sötétben, nedves aszfalton lehetett szerpentinezni. A banda egy része miattam lemaradt, egész úton rossz volt a kuplungom, és pont a célegyenesben is sikeresen lefullasztottam a motort, emiatt nem is találtuk meg a kempinget, és jópár percig tanácstalanul álldogáltunk a sötétben. A bejelentkezés igen hosszadalmas procedúra volt, így 23:35-kor támasztottam le a motort. A kempingben többféle szálláslehetõség volt, faház, lakókocsi és sátor, a klub mindegyiket kipróbálta. A tervezett szalonnasütés persze a hatalmas csúszás, és az esõ miatt elmaradt, de nem maradt száj éhesen, és szomjasan. Az iszogatás, beszélgetés, és énekelgetés hajnalig tartott, bár én már hamarabb lefeküdtem aludni bizonyos okból, de a többiek visszhangja alapján a hangulat fergetegesen jó volt.

Persze emiatt a vasárnapot is késéssel kezdtük, bár sokan már 8-9 órakor felébredtek, mégis csak délután 1-kor hagytuk el a kempinget, és igaz, már megfogyatkozva, de elindultunk Abaliget felé, megtekinteni a cseppkõbarlangot. Sajnos a sors fintora, hogy közel egy órát kellett várnunk a bebocsátásra. Közben többen hazaindultak, de aki bejött a barlangba, nagyon jól járt. Ilyen tiszta levegõt ritkán szippant az ember, a barlang is szép volt, és mindezt tetézte a túravezetõ humora, nagyon jól éreztük magunkat. Sajnos a relatív 98%-páratartalom mellett nem igazán lehetett volna fényképezni, így ez az emlék csak azokban él, akik megtekintették. És mindennek tetejébe, még a fáradtság, illetve másnaposság is múlni kezdett, legalábbis rám ekképp is hatott a soha nem tapasztalt tisztaságú levegõ, és a 12 fok.Végezetül következett a hazaút, amit Pécsig együtt tettünk meg, néhányan ott maradtak még egy éjszakára, a hazaindulók pedig többfelé indultak. De még így is a társaság fele együtt motorozott haza, a tervnek megfelelõen Dombóvár-Tamási-Dunaföldvár útvonalon.

Az utak erre nagyon jók voltak, a Somogyi dombság lankáin vezettek minket keresztül. Az út problémamentesen telt el, mivel szombaton minden motor meg lett javítva. Sok pihenõt tartottunk, mert már mindenki nagyon fáradt volt. Eközben fokozatosan fogytunk, Bambi és Zsandi nagyobb sebességre kapcsolt, b.jankó pedig hazaérvén vált el tõlünk, igaz elkísért minket még egy jó darabon. Így Dunaföldvárra már csak 7 motor érkezett. Egy utolsó töltésszerviz még kellett, mielõtt tovahajtottunk. Pocok és Raki Pest felé vették az irányt, mi öten pedig Kecskemétnek. Én ott búcsúztam el, Samee utána vált el tõlük, de a közös túrázás Cegléd közepén egy háromágú keresztezõdésben ért véget, ahol Blurider, Samee, MUZulmán és Rorik háromfelé hajtottak el a ködös kora õszi éjszakába. Bízom benne, hogy jövõre ennél rosszabb túránk nem lesz, hisz szerintem mindenki szép emlékekkel tért haza...(Remélem senkit nem sértettem meg azzal, hogy a motorokat csak söfõrjük alapján azonosítottam... :D )

GiXXXer
www.mzclubhungary.com

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Keresés

Copyright © MZ Club Hungary since 2004
Jogi nyilatkozat